A sorozatban egy idős zsonglőr házaspárt fotóztam, akik több generációra visszanyúló artista dinasztiákból származnak. Számukra a cirkusz nem foglalkozás, hanem identitás: egy olyan életforma, amely egész életükön át meghatározza viszonyukat önmagukhoz, a testükhöz és a környezetükhöz.
Évtizedeken keresztül járták a világot, hosszú időt töltöttek az Egyesült Államokban is – egy olyan korszakban, amikor Kelet-Európából ez a fajta mobilitás kivételesnek számított. A lakókocsi, amely az egyik képen látható, egyszerre privát menedék és nyitott színpad: az otthon és az úton levés határán álló hely, ahol a mindennapi élet és az előadói lét összefonódik.
A képeken nem egy stílust vagy ruhadarabokat kategorizálok, hanem egy élet során kialakult életformát. A ruhák, a zsonglőreszközök és a testtartások együttese egy olyan stílusrendszert alkot, amelyben a performativitás és a hétköznapiság nem válik szét. A függöny elé komponált portrék tudatosan idézik meg a divatfotográfia és a színpadi reprezentáció közös terét: a befutót, ahol a szerep és az önazonosság találkozik.
Évtizedeken keresztül járták a világot, hosszú időt töltöttek az Egyesült Államokban is – egy olyan korszakban, amikor Kelet-Európából ez a fajta mobilitás kivételesnek számított. A lakókocsi, amely az egyik képen látható, egyszerre privát menedék és nyitott színpad: az otthon és az úton levés határán álló hely, ahol a mindennapi élet és az előadói lét összefonódik.
A képeken nem egy stílust vagy ruhadarabokat kategorizálok, hanem egy élet során kialakult életformát. A ruhák, a zsonglőreszközök és a testtartások együttese egy olyan stílusrendszert alkot, amelyben a performativitás és a hétköznapiság nem válik szét. A függöny elé komponált portrék tudatosan idézik meg a divatfotográfia és a színpadi reprezentáció közös terét: a befutót, ahol a szerep és az önazonosság találkozik.
